Nóri szüléstörténete 2023.01.29.

Az előző gyönyörű otthonszülés után következzen egy ''Mindenholjó Bábapraxis'' születésházas szülés bábák kíséretében. AUM-os Kismama jógásom, Nóri, szüléstörténetét szeretném megosztani veletek, engedélyével - sőt babafotók publikálására is zöld utat kaptam ?? Nóri személyi edző, vagány, energikus kismama volt, ez a soraiból is átszüremlik. Írásának a "bátraké a szerencse" címet is adhatnánk. Remélem, sokatokat inspirálnak ezek a történetek majd otthonszülésre vagy születésházban szülésre ?? Nagyon-nagyon köszönjük, Nóri, hogy megírtad nekünk az élményeidet, és hogy úttörőként taposod az utat az utánad következő nők számára. Sok boldogságot kívánok!
"2022.11.25-én voltunk a BPK-ban CTG-n. Akkor foglaltunk időpontot terminus újraszámolásra, mivel 11.22-re voltam kiírva, és nem szerettem volna kórházban szülni. A 41. hét viszont vészesen közeledett... A CTG vizsgálatokon addig mindig aktív kis babóca nem igazán szeretett volna mozgolódni. Emiatt a bába azt mondta, hogy ez egy jel a begubózásra. "Jel...", gondoltam magamban. Már 1 hónapja csak a jelek vesznek körül. ?? Aznap este elmentünk a férjemmel egyet vacsorázni, majd egy barátnőmmel beültünk még egy kávézóba is. Én már elkönyveltem, hogy ez a kisasszony a pocakomban fog érettségizni! ??
Én úgy indultam a várandóságnak, hogy nem lehet természetes úton gyermekem. Így magánkórházban gondolkodtam, azonban a várandóság végére eltántorítani sem lehetett volna a kvázi otthonszüléstől. (Ja, igen: lombik helyett válás, majd új és az igazi szerelem során spontán teherbeesés volt a receptem). Azonban a BPK-ba kezdtünk el szülésfelkészítőkre járni. Az alkalmak alatt annyi téves hiedelmet oszlattak el, hogy hamar egyértelművé vált: ez a mi utunk. Es Te is erősítettél ebben, Éva, amit nagyon-nagyon köszönök!
11.26-án hajnali 5.30-kor egyszer csak arra ébredtem, hogy elkezd szivárogni a magzatvíz. (Előző este mostuk ki a frissen beszerzett, vízhatlan lepedőt, amit nyílván nem tettünk fel... ??). Hívtam a bábákat, akik azt mondták, éljük a megszokott hétvégénket és pihenjünk. A férjem kitalálta, hogy menjünk el az OBI-ba is (épp lakásfelújításban voltunk, és kellett volna nézni ezt-azt). Na, azt mondjuk én már leoffoltam, hogy talán azért nem kellene ott megszülnöm. ??. Másfél 2 óránként hívtak a bábák. Mivel kora délutánra sem indultak be a fájások (kórházban ekkor mar oxytocint kaptam volna), így bevetettük a jó kis bábakoktélt. Még házi pálinka is volt benne... ?? Ettől úgy éreztem, hogy elindultak a fájások. De - így utólag - szerintem csak bekábultam. ?? Mindenesetre késő délután bementünk a BPK-ba, ahol a csodálatos Nap szobát választottuk. Itt megvizsgált a bába, aki közölte: 0, azaz 0 cm-re vagyok kitágulva. Mondom, az fasza. Én ellettem volna így, de a nonszensz kormányrendelet miatt 12 órán belül aktív vajúdásban kell lenni a magzatvíz szivárgástól számolva. Különben kórház.
Bevetettük a spinning babies gyakorlatsort is (Ó, igen, és előzőleg a bábakoktél is kifejtette ám a hatását), amikor is a harmadik gyakorlatnál hallottunk valami kattanást, és bumm. Beindultak a fájások. Na, igen, ez már nem volt kérdés, hogy vajon az-e. A férjem lement a földszintre jelezni a bábáknak, hogy helyzet van. Ők meg lazán közölték, hogy "igen, nagyon-nagyon jó hangokat hallunk. A bábák már csak ilyenek, ezt szeretik hallani". Kicsit később azért feljöttek az emeletre. Hol mindketten, hol csak az egyikük volt jelen. Pont akkor, és pont annyit, amikor és amennyi kellett. Hol pedig a férjemmel voltunk kettesben. A folyamat során volt minden is: muskotályzsálya illóolaj, parázsolaj masszázs, melegvizes borogatás, izotóniás ital, gyümölcspüré, bíztatás, légzésben segítés és simogatás. Majd 4 óra vajúdás után összekuporodva az ágyra rávetettem magam, hogy már pedig nekem tolófájásom van. Az egyik bába pedig csak annyit mondott: "hát akkor toljak!" ?? Ezt követően felajánlotta, hogy megvizsgál. Jelezte, előfordulhat az is, hogy továbbra sincs tágulás, azaz tartani fog még a vajúdás egy darabig. De akár nyitott is lehet már a méhszáj. Bevállaltam, és közölte, hogy helyzet van. Gyorsan megtöltötték a medencét. A két bába instruált, míg a férjem szakadatlan öntötte a meleg vizet a derekamra. Egy óra kitolási szakasz után - a medencében - már meg is született a mi mesés Lilien hercegnőnk.
De a kitolási szakasz sem alakult zökkenőmentesen. A medencében volt egy pont, amikor megakadtam. A bába rögtön az okokat kereste, de nem a fizikait. Hanem a lelkit, hogy mitől félek. "Attól, hogy szétszakadok, és nagyon fog fájni" - mondtam. Erre ő: "igen, talán mindkettő lesz, de azt majd ők megoldják." Majd, amikor már részben kint volt a fejecskéje, akkor beszokott a gondolataim közé, hogy én soha többet nem szeretnék szülni. Erre pedig a következőt válaszolta: "ez is teljesen normális. Ő mind az 5 gyerkőcnél ezt érezte". ?? ?? Ez valamennyire megnyugtathatott, és két nyomásra már kint is volt a kisasszony! Guggolva, vízben, egyik oldalról a bábába, a másik oldalról a férjembe kapaszkodva. Szemben pedig a másik bába várta, hogy kint legyen Lilkó. Ő nézte az órát, ami november 27. 0:43-mat mutatott. (Kis színes: a férjem tudta, csak percek vannak hátra. Honnan? Egy kitolás után Évi ellépett a medence mellől, és megnézte a pontos időt, majd közelebb húzta magához a telefont, hogy kéznél legyen).
Ami ezt követően nehézség volt, hogy sajnos a méhlepényem beakadt a méhszájba. Ráadásul nem jöttek a fájások sem. Végül - közel egy órás szenvedés után - sikerült inkább kiszedni, mint megszülni. De hála a bába szakértelmének, teljesen sérülésmentesen kijött, így végül nem kellett kórházba menni. Pedig már erről zajlott a diskurzus. Ez volt a legrosszabb élmény. Tízszer szülök inkább, mint egy ilyen tortúra. Mindeközben a kis mazsola az apukája mellkasán töltötte a második aranyóráját az ezüstóráját (férjem, copyright ??). A tortúra után egész éjjel, majd másnap délutánig pihentünk, ettünk, ittunk, aludtunk és gyönyörködtünk a csöppségünkben. Ez azért történhetett így, mert szerencsénk volt a neonatológus vizsgálattal: csak délután 4-re érkezett. Mindent rendben talált, így utána már jöhettünk is haza. Külön öröm, hogy egyetlen egy alkalommal sem vitték el tőlünk a babócánkat. Minden vizsgálat ott, helyben történt.
Hazaérve pedig kezdetet vette a gyermekágy. Bár felkészültünk (bevásárlás, ételrendelés. férjem szabadsága), mégis nehéz volt. Nagyon nehéz. Azonban - hála a férjem odaadó hozzáállásának és figyelmességének - átvészeltük ezt is. Én tisztességgel kifeküdtem, és már újra nagyon energikus vagyok.
Lilien most, január 27-én volt 2 hónapos. Éjjel egy alkalommal kel szülei nagy-nagy örömére. Alszik, eszik, mosolyog és nevetgél. ?? Sírni is sír, amikor az apróbb jelzésekre nem vesszük a lapot. Szerencsére nem sokszor alakul így. Igény szerint szopizik a kis manócska, szóval nő, mint a gomba! ?? A szüleinél pedig hatalmas a boldogság. ??
Szülőotthon tapasztalat? Mindenkinek szívből ajánlom a BPK-t. Ha nem ezt az intézményt választom, biztos vagyok benne, hogy nem valósult volna meg a teljes háborítatlanság, amire igazán vágytam (se oxitocin, se epidurális, se gátmetszés, se kinyomás, se fogó, stb.). Amit még tanácsolok, az a megfelelő támogató közeg és az a személy, aki a helyszínen - legyen az a szülőszoba, intézményi szoba vagy az otthon melege -, támogat, megért, bíztat, gyengéden odafordul. Ráadásul akkor sem sértődik meg, ha hozzávágják a kekszet vagy leordítják a fejét, hogy figyelemeltereléshez csak ne meséljen várható, közös családi kirándulásról. Igen, voltak ilyenek is. ??
Millió puszi,
Nori es Lilien"

Kövess minket a Facebook-on!